Ugrás a tartalomhoz

„Angyalfütty” – Új mese cd, beszélgetés Kiss Eszterrel

Angyalfüttyöt már hallottunk öntől a MÜPA-ban egy esten. Ugyanaz az anyag került a lemezre?

Nem, a tánc születéséről szóló mese egy kicsit hasonlít a Műpa-ban elmondotthoz, ennyi a hasonlóság. Ez a mese időközben átalakult, és most érett meg annyira, hogy könyvet, CD-t merjek készíteni belőle. Új mesékkel egészítettem ki. A tánc főszereplője a férfi és a nő, ezért egészen a Paradicsomig, a nagy almafalásig kellett visszamenjek. Többek közt azért, hogy a világ egyik legszebb esztelenségének és haszontalanságnak, a táncnak – mozgató rúgóit valahol az emberpár inai, porcogói közt kedvemre megvizsgáljam. Jól esett Ádányt és Evacskát célirányosan megteremteni. Néha engem is rázott a kacagás! Dörzsöltem a kezem, mert tudtam, hogy ebből nemsokára marosszéki forgatós lesz. Az pedig az élővilág legszebb násztánca, ez tudnivaló. Az emberpár megteremtése és a táncos mese közé még egy csiklandós, csihipuhi mese is kívánkozott. Ebben a férfiak erejét az asszonyok kapják meg. Dehát méltatlan gazdái lesznek. Szegény férfiaknak csontja törik, vére foly. Borul a világrend, ki tud így táncikálni. Na, Krisztus Urunk igazít egyet, leveszi az asszonyok nyakából azt a súlyos terhet – a férfiak erejét – helyreáll az egyensúly, éljen hát az egyensúly, minden táncok alapja!

 

Gyűjtött mese a tánc kialakulásáról szóló?

Nem, ez az én mesém. Ez az én ajándékom a táncháznak. A táncházban inkább ücsörgő, dalolgató ember voltam, de ha jó táncost láttam rólam is szakadt a veríték, a szívem kalapált, ott szálldostam a széken egyhelybe. Ez a meselemez sok táncházi mulatság gyümölcse. Én nem a lábam emelgettem, hanem a karom, a hangom. A parton énekeltem, vagy a zenekar lábánál, hadonászva, bolondul. Aztán főleg, mikor körbevettek, biztattak! Még, daloljak, hogy van ez a versszak, hogy van az a nóta? Már akkor a zenekar is nekem húzta. Sokszor ott hagytam a hangom egy-két napra háromra. A táncház tett színpadra.

 

A lemez a Kőkertben liliom sorozatának folytatása. A második rész a „Felítő” volt. A harmadik rész, „Angyalfütty” hogy kötődik az előző korongokhoz?

Ez a Kőkertben lilom három lemezt átfogó cím. Egy népdalból kaptam fel. Ebben a népdalban a víz partján felnőtt liliomszál megunja helyét, új helybe kell tenni: kőkertbe, hátha megfogan „a mi szerencsénkre, a mi örömünkre”. Itt többek közt a leányságról esik szó. Arról, hogy a leánynak ott a helye, kint, a porondos víz martján! Arra sokan járnak. Hadd örvendjen a világ a virágnyílásnak! Ez a párválasztás mezeje, ahol ifjak méricskélik egymást. Akkor jó és izgalmas, ha forgalmas. Na de egyszer vége szakad a leányságnak, „kőkertbe kell tenni”, férfierővel, szerelemmel kell körbevenni azt a liliomot, védelem alá helyezni. Ez már az asszony ideje. Szabadságnak és kötöttségnek, játéknak és törvénynek is költői képe ez. Korábbi lemezemen a vízparti lilom a 10. századi magyarság volt, akit Szent István király alatt erős kőkerttel kellet megvédeni. Mert épp annak jött el az ideje. Az élet hol ezt követeli, hol azt. Az ember, mikor kővárosokba tömörül, járványokat, petyhüdtséget kap a nyakába, muszáj pusztába szaladjon levegőért, csendért. Aztán megunja ott is, öli a csend, kéne már egy kis emberszag, na akkor megint összeszaszalad szépen. Szét, össze, szét, össze! Na, hát ez tisztára forgatós! Az Angyalfütty lemezen a liliom maga Éva, akit a Paradicsom kőkertjébe ültet az Úr, és aki a nagy almafalás után onnan ki kell reppenjen Ádámostul. Mehetnek ég alá, porondos víz martjára, halált kóstolni, munkás, szerelmes, egyszer volt életet játszani.

  

Ezen a meselemezen a mesék közben is hallunk muzsikát. Korábban ezt a megoldást mintha szándékosan kerülte volna.

Korábban mindig abból indultam ki, hogy ott ül velem szemben a mesemondó, én pedig hallgatom. Mondjon úgy mesét, hogy az muzsikáljon! Nem kell azt megtámasztani zenével. Most mégis úgy esett jól, hogy ahol a mese nagyobb szünetet kívánt, oda zenét emeltem be.

 

Erre a hagyományban is van példa: amikor a pásztor elvesztette a juhait…

Igen. A hegedűs mesél, és közben muzsikál. Mikor juhait siratja, keserves nótát játszik. Éppen ezt a műfajt vettem példaképül. De a cd-n zene szól a mesék közt is. Az egyik mesén még el lehet gondolkozni, másikra várakozni. Ez elválaszt, a másik megidéz. Például amikor Éva alábocsátkozik az égből, és álmából felkelve Ádám először meglátja őt, akkor szép, szerelmes ünnepi muzsika szólal meg, mint mikor közeledik a menyasszony, jön a Királynő. Kedves zenésztársaim: a Szeret zenekar, a csíkszentdomokosi Kádár Ignác és az alsóboldogfalvi Mátéfi Csaba, aki úgy fütyül, mintha hegedülne. Ő a cd „angyalkája”.

 

Attól nem fél, hogy nehézkes lesz a lemez eladása?

Ha ez műanyag tokos, hagyományos forma, lemásolják, nincs rá szükség, lejárt az ideje. De ha sikerül ennek a cd műfajnak magasabb polcra, könyves polcra kapaszkodnia, akkor még mindig sikeres. A könyvet, ha szép, öröm kézbe venni. Illusztrációi olyanok, hogy ha éppen nincs is az ember CD-lejátszó közelében, beszél magáért. Mesél az is. Ez ma még vonzó. Gyulai Líviusz grafikusművész nemcsak kolléga, hanem barát is, akivel közös gondolataink vannak, egyformán szeretjük a mesét. Játékkal és szépséggel ruházza fel a szöveget. Hír Mihály, a könyv kitűnő tervezője, a szöveg és kép párosításával, arányokkal megint nagyban hozzájárul, hogy a kiadvány szép legyen. Mennyi finom tréfát elhelyezett! Itt van a nap és a hold. Soha nem lehetnek egymáséi a mese szerint. Na most ezen Hír Miska barátunk annyira megmérgelte magát, hogy a páros oldalszámot a nap, a páratlant a hold képébe illesztette. Ahogy a könyvet becsukod, egymást csókolják! Miska kibabrált a természettel.

← vissza a cikkekhez