Elöl megy a nyelve

„ELÖL MEGY A NYELVE” Debrecen, Kölcsey Központ 2011.

– Mire számíthat a közönség február 9-én a Kölcsey Központban? Kikkel, milyen helyzetekkel találkozhatunk új műsorában?

– Sarkára állított szavakra, néhány dalra. Csak én leszek, egyedül, mesét úgy érdemes mondani. A mese szereplői lesznek a társaim, remélem, lehull róluk a lepel. Farkaslakán volt egy idős ember, akinek Tamási Áron is szívesen kaszált, mert minden egyes szaváról madárrajok szálltak el. Itt a szavakról emberek, poharak, bicskák, rokolyák, angyalok ördögök hullnak alá, szállnak fel. A helyzet az lesz, hogy rajtam kívül még egy kávés asztal is a színpadon lesz, kávékereséssel azonban senki ne töltse az idejét! A remélt helyzetről még annyit, talán több lesz a hallgató, mint az előadó.

– Mennyire ösztönös, illetve mennyire tudatos Berecz András „mesélőkéje”? Azaz: árad magától a mesefolyam, ha egyszer elindul, és sodorja magával a mesélőt is – vagy pedig nagyon is kemény kezű kormányos kell a mederben tartásához?

– Kemény kéz, lágy szív, határozott irány, egy kis csapongás, köd és napfény, bolondság és igazság, mindre szükség van. Az arány mesénként változó, de egy se maradhat el.

– Mi az, amit különösen nehéznek tart a népművészeti előadói pályán? S mi az, ami minden nehézség ellenére is hajtja előre?

– Az hajt, hogy nagyon szeretem. Nehézség látni, hallani az eredetiség és természetes szépség itthoni nagy veszteségeit. A kollektív menekülést saját magunktól, a magyar ember zenei analfabétizmusát, a félrevezethetőségét. Missziós terület lettünk. A jó és tiszta zenének megint és újra közönséget kéne felnevelni, mint Kodály ifjúságában. Az iskola még gyenge, a média pénzben kénytelen gondolkodni. Magyarország jó ideje a világ előtt nem tudta saját arcát megmutatni. Ha igen, szőnyeg lett, nem mennyezet.

– Hogyan áll a televízióval? Manapság, amikor a magyar ember kirívóan sok időt tölt el a képernyő előtt, azt mondják: a televízió nem kedvez az olyasfajta műveltségnek, amelyet Ön is közvetít. Viszont ugyanez a televízió segít sokakhoz eljuttatni a Berecz-meséket… 

– Megkerülhetetlen, gigászi hatalomnak tartom. Azzal együtt nincs, és nem is lesz tévém.

Hajdú-bihari Napló, Fábián György 2011.