Jó estét szerezni

Jó estét szerezni

beszélgetés Német Dániellel

Demokrata 2014. nov. 26.

Meséljen kicsit a decemberi karácsonyi koncertjéről!

Ez a műsor tisztelgés Ugrin Gábor karnagy emléke előtt. 20 évvel ezelőtt készítettünk el vele közösen egy Kodály műsort, amelyben a kórusművek és a népzene szerepelt. Az est előadói az Ifjú zenebarátok Kórusa és az Egyszólam együttes voltak. Ezen a mostani esten a kórusműveket, népdalokat a tánc egészíti ki. A betlehemes játékoknak van egy kedves pásztoralakja, aki az alvó kisded Jézusnak táncot visz ajándékba! Olyan magas kedve szökik, hogy a többiek már csitítani próbálják, de hiába. Tisztelete jeléül egekig rúgja a port. Nem biztos, hogy az alvó kis Jézusnak éppen a tánc hiányzott, hogy míg „szénán bágyadoz”, valaki csizmát püföljön fölötte! De ebben az üdvös faragatlanságban gyermeki tisztaság lakik. Azzal, hogy ez az üres kezű pásztor elindult – és hogy főképpen magát hozta el – az üdvtörténet egyik főhősévé lépett elő. Isten előtt kedves, ember előtt példa lett. Ennek az „álhatatlan” pásztornak „csintalan” örömtánca az est egyik főalkotó eleme. A csíkszentdomokosi Kádár Ignác fogja eljárni. Mesét is mondok, de helyet kap a furulyás, dudás pásztormuzsika is, amely a magyar népzene egyik legrégebbi rétege. A pásztorok hangszereit Dsupin Pál szólaltatja meg. Épp Gyergyóban gyűjt pásztoroktól furulya tudományt. A pásztordalokban megrendítőek a nyájért felelős, magára utalt ember vívódásai. A nyáját óvó pásztor dalaiban emberjavító példák, lélektisztító vívódások maradtak fenn. Az Isten is adventi műsorra teremtette őket.

Mi a szerepe a kórusnak? Meséljen a Cantemus kórusról!

Kodály kórusműveit, melyekben a hegyi éjszakák hideg sötétjétől, az angyalok aranyos glóriájáig jutunk el, a világ egyik legjobb, legünnepeltebb kórusa, a Nyíregyházi Cantemus Kórus adja elő. Szabó Dénes vezényel. A perspektivikus ábrázolást a reneszánsz fejlesztette tökélyre, Kodály a hangperspektívát. Nem visszhangos természetábrázolás az övé, nem tájképzsáner, hanem teológia. Zenében. Az angyalok és pásztorok c. kórusműben pl. a pásztorok suta földi párbeszéde, az angyalok égi hívószava találkozik a végtelenben. A zeneszerző úgy igazítja művét, hogy égi tökéletesség és földi ügyetlenkedés harmóniába olvadjanak! Szabó Dénes a térben sokszor szétszórja a kórust. Nagy élmény!

Az ünnepi műsor is mutatja, hogy nyilvánvalóan fontos szerepet tölt be az életében a karácsony, milyen személyes emlékeket őriz gyerekkorából az adventi időszakról?

Karácsony körül több ideje volt a családnak együtt lenni, édesanyám meséit, mókáit, édesapám hadifogoly történeteit, Szabad Európát hallgatni, rokonokat vendégelni. A konyhában, ahol hárman alig fértünk el, összegyűltünk. Jól esett összeszorulni, ilyenkor édesanyám sziporkázott. Eszembe jut a jól megsózott fokhagymás, zsíros pirítós és hogy cserépkályhához dugtuk a lábunkat, az evőkanállal megcukrozott, ünnepi tea és a belemártott kex. Amikor a füstöt kiszellőztettük, mindig lenéztem a Vadász utcára a második emeletről és alig vártam, hogy a szenes legények jöjjenek. Akkor még lovas szekerek hordták a szenet. Felülről nagyon érdekes volt látni ezeket a nagy hátú, hóban gőzölgő „pacikat”, hallgatni nagyszájú, örökké szomjas gazdáikat. Mindez az ötödik kerületben volt a vásárcsarnokkal szemben. Ha szél fújt, táncolt minden árnyék a havon, mert a lámpák a házak közé voltak kifeszítve. Dróton, szép lazán, hagy hintázzon! A Bazilikába jártunk templomba, hittanra is odajártam. Füleseimet is ott kaptam, mert hittanon is mókamester voltam. Legnagyobb hócsatáim is a templomlépcsőn estek meg.

Mi egy mesemondó feladata a huszonegyedik században?

Ez a hivatás is belülről szokott fakadni. A mesemondó nem „vállal” fel és „be” feladatokat. Unalmas az a mese, amely valamilyen feladatot teljesít, amiből kilóg a lóláb. De mégis, észrevehető, hogy a mese a műveltség fontos része, milliók munkája, érthető okosság, megfejtendő titok, nyelvi lelemény, egy nép világlátása. Együtt a sok mese – maga az ember. A régi ének- és mesemondók tudták népük hőstetteit, törvényeit, szokásait, álmait. Amikor fejni, nyírni, kaszálni kellett, ezek az emberek hátrébb húzódtak. Többet néztek az égre, kevesebbet aludtak. A cigarettát is hosszabban sodorták, de a munka végeztével eljött az ő idejük. Ünnepkor. Vagy este, amikor a test elfárad, de a lélek még nyújtózna egyet a sötétben. Olyankor jó barát a mese. A test ágyba rogy, de a lélek talpra áll. Emlékeket ébreszt, reményt ad, vigasztal. Nem feladata ez, hanem természete. Félálomban még meg is toldjuk a képzeletünkkel, álomba zuhanva magunkkal visszük. A mese kétlaki, odaát is otthon van. Ezt a régi kaszárnyákban is tudták. Aki huszár nem tudott esti mesét, négykézláb, nyerítve, ágaskodva járta körbe a szakaszt, aztán a jancsiba, a tűzbe kellett kiáltsa: „Édesanyám, kűggyön annak a nagy marha fiának mesét, de nagyon hamar!” A napnak még itt, a huszonegyedik században is konok szokása lemenni. Jó estét szerezni most is kerül tehát lehetőség. A mesemondónak szép lehetősége, hogy kallódó szavakra bukkanjon, helyükre igazítsa őket, életet leheljen beléjük. Karaktergyilkos korban élünk, amikor értékes, pótolhatatlan szavak vesznek el tömegével. Nem azért mert értéktelenek, hanem mert a gazdájuk szeme, füle homályosul, vagy szégyelli őket. A mesemondó lehetősége – örömöt, vidámságot vinni oda, ahol a bánat az úr.

A mesék esetében a forma vagy a tartalom a fontosabb?

Egyformán fontos mindkettő, ahogyan más művészeti ágakban is. Akinek sikerül kihagyni a lényegtelent, az már a művészet kapuján dörömböl. A mese formája az eleven nyelv, ami a mese tartalmát a hátán viszi, megpörgeti, elringatja, repíti, ha kell megakasztja. A mese többnyire mértéktartó és arányos. Hangvétele rugalmas, tapintatos. A hallgatóság szakadatlan figyelme – egyik legfontosabb gyújtóanyaga.

És hogyan zajlik a mesegyűjtés?

A mesegyűjtés a mesemondó legnagyobb öröme. A legfontosabb, hogy igazán kíváncsi légy : sokszor az idős emberek szava nehezen érthető, nehezen nyílnak meg. Ezt csak szeretettel és őszinte érdeklődéssel lehet orvosolni. Mára kevés a kitűnő és magával ragadó mesemondó, sokkal többen vannak, akik csendesek és gyakran előfordul, hogy egy másfél órás beszélgetésből csupán tíz perc „értékes”, azt viszont elő kell bányászni. Nem elég mindehhez a kütyü, a füleddel és a teljes lényeddel ott kell lenned. Sokfelé fityegtem már, negyven éve úton vagyok, ilyen az iskolám, nagy az ismeretségem, és a tanári karom.

Mik a különbség a régi és az újabb mesék között?

A nagy tündérmesék eltűnőben vannak, a novellaszerű mesék és a sokszor egyszerű, de humoros darabok kerültek helyükbe. A hatalmas és gyönyörű világmagyarázó művek, amelyekben a főhős sok állomással és kitérővel bejár eget-földet, földalatti birodalmakat, mára megritkultak, a viccmesélés, a mesemondásnak ükunokája – virágkorát éli.

Érdekes módon azonban az elmúlt évtizedek technikai vívmányai ritkán szerepelnek mesékben. A modernkornak talán nincs meg a romantikája?

Cigánymesékben felbukkan néha az angyaloknak telefonálgató Úristen. Tovább élt, és él ma is köztük a mesemondás, talán azért. Hallgatói előtt a mesélő így teszi hitelesebbé a varázslatot. A filmekkel így tart lépést. A karatéjjos (karatés), szamurájkardos, autóban telefonálgató király is talán elbűvölőbb. Biztos meg van a modern kornak is a romantikája, de a legkedvesebb gépünk se ébreszt bennünk szeretet. Saint- Exupery rókája és a nyomó gomb közti különbségről beszélek.