Felítő

Megjelenés éve: 2003

Játékidő: 46:44

Műfaj: meselemez

Kivitel: Könyv + CD

„Mire kódusnak az öreg egy csiporka szilvalét tőthete, melyik fogfájásról jó, ez a Mátyás kódus nagy sóhajtozva meredek felítőn kapackodott, azon a jó nehez, hápahupás, vápakotyás uton. Túl a leitőn es csak némán eregelt bé, ott es egy ódalba csak a karját rázogatá: „Itt vagyok, Csík! Há a haza vénje végre itt van-e valahol?!”

Berecz András új, népdalokat is tartalmazó mesealbuma. A Gyulai Líviusz illusztrációival megjelent könyvecske, a CD mellékletnek köszönhetően, szemet és fület, de mindenekelőtt a lelket gyönyörködtető ajándék gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Moldvából, Háromszékből, Udvarhelyről, Csíkból és Bukovinából származó gyűjtések alapján, ott élő magyarjaink helyi nyelvjárásában szól hozzánk a nagy mesélő; Berecz András.

1. Aluszol-e te juhász? (Moldva)
Mennyből jöttünk tihozzátok (Háromszék)
Sem ebédem, sem vacsorám (Udvarhely)
Meg akartam házasodni (Udvarhely)
Magyar zsukáta (Udvarhely)
Elvesztettem a kecskéket (Csík)
Marosszéki forgatós (Udvarhely)
2. Lusta csobán (mese)
3. Lódulj babám túl a högyön (Udvarhely)
Ne sírj, rózsám! (Udvarhely)
4. Mátyás király szeretője (mese)
5. Ha kimenyek arra magos tetőre (Csík)
6. Mátyás király és az öreg (mese)
7. Aluszol-e jó juhász? (Bukovina)

 

2003.XII. Magyar Nemzet, interjú Kiss Eszterrel

— Felítő. Nem mindennapi címet választott az új albumnak. Honnan származik ez a kifejezés?

— Csíkban egyszer úgy igazítottak útba, hogy: „Azon a felitőn kapackodjon ki a tetőre!” „Há — mondom — mi volna az a felitő?” „Ugyanaz, mint a leitő — azt mondja — de ha van erő s van akarat s felkapackodik: felitő. Ha má mindenesetre a szív s a tüdő s a láb egy kicsit gyengébbecske, akkór már maga megsikul, s visszahöngörödik, suhogtat bé, s kalapja nélkül marad, no akkór az má: leitő! Leitő, vaj lüttő! S akkór már hogy höngörödik es, az órrával a sok ganyét mind felveszi, értette-e, az órrával a sok ganyét mind felveszi!” Na innen a cím. Az is lehet, hogy nem tájszó, hanem valami egyénieskedő kifejezés. Régóta keresem a fogást rajta. Ez a felítő — amelynek Krisztus Urunk, Szent Péter és Mátyás király is nekirugaszkodik — alkalmas terepnek tűnt ahhoz, hogy a rajta felkapaszkodó útkeresők néhány engem is feszítő kérdést föltegyenek, itt-ott meg is válaszoljanak. Dalban, mesében.

— Milyen kérdések ezek?

Hát például hogy miért él együtt angyal és farkas, ülü (ölyv) és galamb, a szorgos és a lusta? Mit akar ezzel a Teremtő? Miért kell a jónak a rosszal együtt élnie? Menekülhet-e sorsától az ember? Külön-külön üdvözülnünk lehet-e, van-e egymásnélküli boldogság? Hol a géniusz, a néplélek, a háromszáz esztendős öreg, a haza vénje? Él-e? Ha él, bevihető-e még a budai várba? Körülbelül ezek.

— A kiadványt Gyulai Líviusz illusztrálta, a lemezkísérő füzetből könyv lett.

— Igen. Lila, sárga felhők, szürke ég, zöldfülű ördögök, Gyulai Líviusz a szöveg mögötti tartományt fogta meg, aztán továbbgondolta, nagy derűvel. A messziben heverésző lusta pásztor álmát, a távolban kapaszkodó Mátyás király mosolyát gukkerral vizsgálja. Nem reszkető kézzel.

— Mennyire változtatta meg az eredetileg gyűjtött mese szövegét? Ezekben is szerepelt a felítő kifejezés, vagy ezt a szót maga építette bele?

— Többek közt ezt a „felítő”-t is én tettem bele. Azokat az élményeket, amik az évek alatt rám zúdulnak, nem tudom kihagyni a meséből. Gátat építhetek neki, áttör rajta. A meséből — ha sokat mondják — rendre kiemelkedik egy-egy rész, odasodródnak, ráúsznak a később hallott szavak, élmények, így aztán a mesén belül kis szigetek épülnek. A képzelet könnyen gyökeret ver rajtuk. A mondott mese, olyan, mint a fa, ha kivágták, és gerenda lett is, vetemedik, tekeredik. Ha nem is látványosan, de azért mozog. Ha más nem is, a bentlakó észre veszi.

— A régi mesemondók is változtattak a mesék szövegén. Mi a szabály, mennyire alakítja a mesemondó az eredeti történetet?

— Lényegében akármennyire. De csak szép lassacskán. Mint folyó a partját. Sokak közös alkotása ez, amelyik változat nem életképes, elvész. Szóbeliségben az alkotás füleken és arcokon próbálja ki magát. Helyben és azonnal. Nagy előny. A mesemondó pontosan és rögtön látja, hogy amit mond, unalmas-e vagy szórakoztató. Ha azt veszi észre, hogy a mese alatt itt-ott felsóhajtanak, odaillő helyen nyögnek egy jóízűt, a szemük szaladgál, jót nevetnek, akkor az már jó, az a fordulat már életképes. A kötött formájú, közösségi művészetekben is megnyílik a végtelen szabadság, ha jó irányba fordul az ember. Aki messze akar látni, nem az ablakkeretet nézegeti.

— Dokumentumfilmet készített a háborút és hadifogságot megjárt nagyotmondó mesemondókról, akik tréfás és mindig jól végződő történeteikkel a nehézségek között magukat vigasztalták. Mennyiben más a mese szerepe ebben a szituációban, mint egyébként?

— A nagyotmondó meséknek csak egyik, vékony ága, amit a háborús hadifoglyok hoztak haza. A többi, hogyha csak a társadalmi oldalát nézzük, egyszerűen a képzelet megmozgatására született. Frissüljön az ember! Mert békében is elfárad, ugye. Itt a nyelvén bukfencezik, cigánykerekezik, tótágast áll. Biztos, hogy a mesékben megtaláljuk a bűnös e világtól való elrugaszkodást is, de úgy tűnik, minden művészeti ágnak, így a mesének is becsületes és örök igyekvése két lábbal egyszerre kétfelé ugrani. Egyfelől az anyagtalan világ, a szellem felé, pl. épp a lehetetlenségek birodalmába, másfelől pedig a tapintható anyagvilág felé. Na és mindkettőbe mélyen behatolni. Meg még egyben is maradni. A mesében legfeljebb mértékek tolódnak el. Itt lehetetlen, hogy valami lehetetlen ne történjen. El ne hidd, barátom, de szinte lásd magad előtt!

— Mennyiben kötődik az új lemez a Kőkertben liliom című előző albumához?

— Annak folytatása. Olyan alakok tűnnek el abban, akik itt jönnek elő. Például az Igazság, akinek a morzsa: torfia, olyan éhes!

— A Sobri című játékfilmben a készítők között szerepel az ön neve is. Mennyiben kötődik a produkcióhoz?

— Semennyire. Arra kértek, csinosítsak a film szövegén, egy-egy szót finomítsak rajta, aztán erre valamiért mégse volt szükség. A nevem azonban úgy látszik bent ragadt.

— Lesz-e harmadik része a Kőkertben liliomnak?

— Igen. Fejben kész van már.

— Meg lehet tudni, mi lesz a témája?

— Az, hogy miért kár minden szó, és miért hasznos mégis?