János menny- és pokoljárása

János élete nagyobb részéről, melyet hamuban ülve töltött, itt most nem esik szó, háborús cselekedeteiről annál inkább. De hát lehet-e az olyan emberről hallgatni, akinek sóhajától muszka malmok őröltek, s aki a háborúba – mint légy a levesbe – úgy esik, aki a nyílt frontvonalon áll neki, hogy egyet jót bográcsozzon, s szalonnabőrt rágicsálva kiáltja a rámeredő ágyúknak: „Ide ne lőjetek, itt ember van!”? János különös szemén keresztül mutatjuk meg a hosszas és kanyaros üdvözülés egyik ritka fajtáját, miközben az ő finom orrával régi kocsmák levegőjébe is belészippantunk.